Béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban

A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél Kialakulására mind 1-es mind 2-es típusú cukorbetegek esetében számíthatunk. Jól ismert, hogy a hipertónia és a diabetes mellitus együttes előfordulása a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás jelentős növekedésével jár együtt.

A cukorbetegek életminőségét és életkilátásait a diabeteshez társuló késői szövődmények határozzák meg.

A cukorbetegség és a hipertónia együttes előfordulásának következménye, hogy béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban késői szövődmények korábban és súlyosabb formában fordulnak elő. A diabeteshez társuló hipertonia kezelésének célja a vaszkularis szövődmények megelőzése.

Hatékony kezelést csak akkor tudunk elérni, ha a kardiovaszkularis betegségek egyéb rizikótényezőit magas vérnyomás nincs weboldal kezeljük.

Ezek közé tartozik a testsúly kontrollálása, a koleszterin és a triglicerid, a HDL koleszterin szint csökkentése, a dohányzás elhagyása stb.

Az európai ajánlás, renalis érintettség esetén a szisztolés vérnyomás Hgmm alatti beállítását javasolja, amennyiben béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban a beteg tolerálja és a renális funkciók ellenőrzése biztosított. A túlzott vérnyomáscsökkentés kerülendő, mert annak hátrányos hatásaival kell számolnunk.

Nem farmakológiai kezelés Ismerve a hipertónia és túlsúly kapcsolatát a nem farmakológiai kezelésnek elsősorban a testsúlyfelesleggel rendelkező 2-es típusú cukorbetegeknél van alapvető jelentősége. A cukorbetegeknél észlelhető hipertónia kezelésének jellegzetessége, hogy monoterápiával csak rövid ideig s az esetek kis hányadában lehet sikert elérni.

Általánosságban véve igaz az, hogy e betegcsoportban a kórlefolyás során csak a kombinált antihipertenzív kezelés a célravezető, egyes vélemények szerint ezért a kombináció már indokolt lehet a kezelés első lépcsőjében is 5. Elsőként választandó gyógyszerek diabeteszes hipertoniás, illetve albuminuriás diabeteszes betegek esetében a renin-angiotenzin rendszert RAS gátló antihipertenzív szerek, az angiotenzin konvertáz enzim ACE -gátlók vagy az angiotenzinreceptor blokkolók ARB.

Az angiotenzin-II szervezetünk egyik legerősebb vazokonstriktor vegyülete, képződésének a gátlása a vérnyomás csökkenésével jár. Csökken a nátrium renalis visszaszívódása, ami további vérnyomáscsökkenéshez vezet.

A hatékony vérnyomáscsökkentő terápia diabéteszes, atheroszklerózisos betegeknél

Cukorbetegekben fontos körülmény, hogy az ACE-gátlóknak nincs kedvezőtlen anyagcserehatásuk. Ha mellékhatás köhögés miatt függesztjük fel az ACE gátló kezelést angiotenzin II-receptor antagonisták adása lehet az első választandó gyógyszer.

Angiotenzin-II nemcsak a konvertáz enzim segítségével, unokatestvér hipertónia legjobb receptek egyéb szöveti enzimek hatására is keletkezik éppen ezért az ACE-inhibitorok enzimgátló hatása soha nem teljes. Az angiotenzin-II az angiotenzin-I receptorokon fejti ki vérnyomásemelő és hormonális hatásait, így ezen receptorok blokkolása teljesebb körű angiotenzin-II-gátlást jelent. Ha az ACE-gátló- ill.

Stressz okozta álcázott hipertónia Miután mintegy 4 éve a spanyol Vigói Egyetem munkacsoportja kimutatta, hogy ha a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket a szokásos, reggeli bevétel helyett a beteg az esti órákban szedi, a kardiovaszkuláris kockázat jelentősen csökken, számos terápiás irányelv világszerte átalakult. Eredményeiket két egymást követő dolgozatban a Diabetologia közölte. Július elején, a European Society of Hypertension

ARB monoterápia hatása nem kielégítő, calcium csatorna blokkolókkal, vagy kis dózisú tiazid típusú diuretikumokkal egészíthetők ki. A kalciumcsatorna-blokkoló szerek specifikusan a sejtmembrán kalciumcsatornájának a működését gátolják, ezáltal csökken a sejtbe jutó kalcium mennyisége.

A kalciumcsatorna-blokkoló szerek több hatástani csoportba sorolhatók. A dihidropirodinek alaptípusa a nifedipin, a benzotiazepinek alapvegyülete a diltiazem, a fenil-alkilamin származékok fő képviselője pedig a verapamil. Napjainkban a magas vérnyomás tartós kezelésére a hosszú hatástartamú dihidropiridin és a fenil-alkilmin származékokat alkalmazzuk. A dihidropiridin csoportba sorolt vegyületek jelentősen béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban egymástól, ezeket generációs beosztással jellemezzük.

Az első generációs készítményeket rövid hatástartamuk, kifejezett mellékhatásaik miatt nem használjuk. Klinikai használatra elsődlegesen a 3. A lercanidipin reverzibilis módon gátolja a sejtmembránban lévő feszültség függő L-típusú  calciumcsatornákat, megakadályozva a calcium beárámlást, vérnyomáscsökkentő hatása  béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban hasonlóan más dihidropiridinekhez  — perifériás értágító hatásából adódik.

ACE-gátlók (angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók)

Egyedi tulajdonsága kifejezett vazoszelektivitása, terápiás adagban a kardiomyocytákra nem hat. Ennek következtében negatív inotrop hatása enyhe, nem okoz ingerületvezetési zavart és szívfrekvencia változást. A lercanidipin kifejezett lipofil tulajdonságú, bár szérum felezési ideje 8—10 óra, a sejtmembránban akkumulálódva fokozatosan szabadul fel.

Ez magyarázza a lassú, reflex tachycardiát nem okozó hatáskezdetet és az egyenletes, hosszan tartó hatást, mely lehetővé teszi a napi egyszeri adagolást.

Életmódváltás a vérnyomás csökkentéséért

A kalciumantagonista kezelés elhagyásának egyik leggyakoribb oka a bokaoedema. Fontos kiemelni, béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban a lercanidipinnek sokkal kisebb az oedema keltő mellékhatása, mint a többi 3. A prospektív, randomizált, kettősvak COHORT vizsgálatban 12 hónapos lercanidipin terápia napi 10 mg mellett a betegek 9 százalékánál, míg napi béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban mg amlodipin kezelés mellett a betegek 19 százalékánál jelentkezett alsóvégtagi oedema.

A ZAFRA vizsgálat során hypertoniás, krónikus vesebetegek esetében egészítették ki a RAS gátlót tartalmazó antihypertenzív kezelést béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban. A terápia szignifikáns vérnyomáscsökkentés mellett jól tolerálható volt, boka oedema egy betegnél sem jelentkezett.

A lercanidipin így olyan beteg esetében is megpróbálható, akiknél más dihidropiridin kezelés mellett mellékhatás jelentkezett. A lercanidipin nephroprotektiv hatás tekintetében is kiemelkedik a többi calciumantagonista vérnyomáscsökkentő közül.

A többi  calciumcsatorna-blokkoló, így az amlodipin is a vesében a preglomeruláris  afferens arteriolákban okoz vazodilatációt, az efferens arteriolákban béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban, így a glomeruláris kapilláris nyomás emelkedik.

A lercanidipin ezzel szemben mind az afferens, mind béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban efferens arteriolákat tágítja, ami az glomeruláris nyomás és proteinuria csökkenését eredményezi. Adatok szólnak béta-blokkolók magas vérnyomás esetén diabetes mellitusban lercanidipine antioxidáns kapacitást fokozó és kognitív funkciót javító hatása mellett is Kardiovaszkularis szempontból veszélyeztetett egyéneknél, vagy ahol az előző szerek mellékhatásuk miatt nem adhatók, a béta-blokkolók adása kerül előtérbe.

A béta-receptor gátlók között különbségek mutatkoznak annak függvényében, hogy szelektív hatásúak-e, rendelkeznek-e intrinzik szimpatomimetikus aktivitással ISAaz alfa receptorokat is érintő hatással, vagy sem.

A legkifejezettebb vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal a kettős, alfa- és szelektív bétareceptor-gátló, direkt vazodilatator hatású szerek rendelkeznek. Ebbe a csoportba soroljuk a nebivololt is, amely markáns bétareceptor-szeletivítás mellett vazodilatációt elősegítő és antioxidáns tulajdonságával is kitűnik.

A nebivolol anyagcsere-semlegessége miatt előnyös lehet cukorbetegekben. Különösen előnyös a kettős hatású béta és alfa blokkolók használata. A béta blokkolókat perifériás érbetegségben kerülni kell.

Perifériás érbetegben és vesebetegségben szenvedő cukorbeteg hipertóniások kezelésénél azok az újabb generációs dihidropiridin típusú calcium csatorna blokkolók adása kerülhet előtérbe, melyek kiegyenlített értágító hatásuk miatt a veseműködésre jótékony hatásúak és szívfrekvencia csökkentő hatásuak. Ischaemiás szívbetegség fennállásakor, különösen akut myocardialis infarktust követően az ACE-gátló és kardioszelektív béta-receptor-blokkoló, valamint hosszú hatású dihidropiridin típusú kalciumantagonista és kardioszelektív béta-receptor-blokkoló kombinációja ajánlható.

Amennyiben szívelégtelenség is fennáll az ACE-gátló és kálciumantagonista mellett nélkülözhetetlen diuretikum szerepeltetése is a kombinációban.

Összefoglalás A hypertonia és a cukorbetegség együttes előfordulása gyakori. Cukorbetegekben a hypertonia megfelelő kezelése a makro- és a mikrovaszkuláris szövődmények csökkenését eredményezi. Cukorbetegek esetében általában kombinációs antihypertenzív kezelés szükséges, melynek a RAS gátló szerek alapvető részei. A kombináció további tagjaként a caciumcsatorna-blokkolók hatékony, széles körben használt szerek.

Ezen csoporton belül kiemelhető a 3. Irodalom 1.

A magas vérnyomás és a cukorbetegség összefüggései

A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnőttkorban — A Magyar Diabetes  Társaság szakmai irányelve, Diabetelogia Hungarica 22 Suppl 1 J Hypertens —, Farsang Cs, ,Jermendy Gy. Diabetologia Hungarica Diabetes Care 37 Suppl 1 S, Jermendy György. Cukorbetegségben kialakuló hypertonia klinikai spektruma. Cardiovascular events during differing hypertension therapies in patients with diabetes. J Am Coll Cardiol. Patient adherence and the choice of antihypertensive drugs: focus on lercanidipine.

Vasc Health Risk Manag.

Csuth Ágnes, családorvos A magas vérnyomás gyakran észlelhető kórkép diabetesben szenvedő betegeknél. Fontos kiemelni, hogy a magas vérnyomás szempontjából az 1-es és a 2-es típusú diabetes eltér egymástól.

Ábrahám Gy. Burnier M. Renal protection with calcium antagonists: the role of lercanidipine. Curr Med Res Opin. Hypertension and vascular dementia in the elderly: the potential role of anti-hypertensive agents.